Első csók

Baro izgatottan baktatott a tvn székház épülete felé, mivel ma tartanak válogatót az egyik új drámájukhoz aminek címe Answer me 1994. Régóta szeretett volna szerepelni a tévében úgy, hogy nem csak a B1A4-os Baro-t látják benne, hanem a színész Barot és talán egy darabkát az igazi személyiségéből is. Most itt volt a lehetőség és élt is vele, már csak attól félt hogy esetleg nem megy át a meghallgatáson, de a többiek rendesen gatyába rázták mielőtt elindult volna, így mikor belépett a bejáraton már szinte semmenyi kétség sem volt benne afelől, hogy ő bizony ma megkapja a kiszemelt szerepét a sorozatban. Egy kedves, kosztümös hölgy fogadta őt a recepciós pultnál aki útbaigazította a fiút, így elindult a lift irányába a 6. emeletre ahol a meghallgatás 25 perc múlva kezdetét vette.
 

Amikor megérkezett a megfelelő emeletre elámult hogy mennyi színész és színésznő tolong a folyosón a terem csukott ajtaja előtt és mindük nyugtalanul járkál fel-alá pár mondatot mormolva az orra alatt vagy éppen a torkát köszörüli és próbálgatja a hangját. Hirtelen kiverte a víz és gyors tempóval megközelítette a legnyugotabbnak tűnő személyt, hogy megkérdezze merre is találja a mosdót, majd amint a birtokába jutott az információ egyenesen bemenekült a kis helyiségbe és magára csapva az egyik fülke ajtaját leroskadt egy wc ülőke tetejére. Vett pár mély levegőt majd remegő ujjakkal kihalászta a mobilját kabátja zsebéből és tárcsázta is az első számot amit megpillantott a kijelzőn felvillani.
Sandeul épp Gongchannal beszélgetett a dormjuk nappalijában amikor megszólalt a telefonja a farzsebében. A csiklandós érzés miatt nevetve ugrott fel az ülőgarnitúráról és széles vigyorral fogadta a hívást meg sem nézve ki keresheti.

- Igen, tessék - mondta a készülékbe kicsit normalizálva arca rakoncátlan vonásait.

- Hyung én vagyok az. Nem fogod elhinni de egy tucatnyi híresség rohangál itt a folyosón! Ezek után már tuti nem kapom meg a szerepet, miért is választanának engem mikor ennyi remek szakmabeli jött el a meghallgatásra. - nyögte remegő hangján a másiknak mire a túlsóvégen lévő fiú arca biztató mosolyra húzódott.

- Baro ne legyél már ilyen nyámnyila! Évek óta vársz már erre és hidd el sikerülni fog, rengeteget gyakoroltál, órákra jártál, biztos hogy te fogod megkapni a szerepet! Nálad jobb színészt még nem láttam, úgyhogy szed össze magad, menj ki a mosdóból és rúgd szét mindenkinek a seggét! - az idősebb az utolsó mondathoz olyan hörcsög fejet vágott, hogy Gongchan hangos hahotázásba tört ki és valószínűleg a fiatalabb fiú is nevetett volna ha látja barátját. Ehelyett Baro csak elmosolyodott és kicsit megnyugodva bontotta a volnalat, még hozzátéve hogy telefonál amint végzett.
 

Lassan de mindenki szépen sorra került, de sokan csalódott arccal léptek ki a szoba ajtaján és mondták a következő nevet hogy fáradjon be az illető. Baro majdnem szívrohamot kapott amikor az ő nevét kiabálta mérgesen már vagy harmadjára az arcába egy fiatal lány hogy bizony most ő jön. Nagyot nyelve felállt és remegő kézzel lenyomta a kilincset majd belépett az ajtón. Bent egy hosszú asztal volt a bejárattal szemben ami mögött 5 barátságos mosolyú ember ült és rögtön az egyik bal oldali hölgy hellyel kínálta ami az asztal másik oldalán, velük szemben helyezkedett el.

- Nos mond csak hogy hívnak? - kérdezte a középen ülő idősebb férfi aki valószínűleg a rendező lehetett.

- Cha Sun Woo-nak hívnak, örvendek a találkozásnak! - hajolt meg kissé még ültében is mégegyszer.

- És mikor születtél Sun Woo-ah?

- 1992 szeptember 5.-én

- Ez nagyszerű! - újongott rögtön a bal oldali hölgy amire Baro akaratlanul is elmosolyodott.

- Nagyon aranyos vagy! - mondta a rendező úr is aki a fiú mosoly láttán el is döntötte annak sorsát. - Te fogod játszani Binggeure-t. Ő egy nagyon okos és becsületes karakter, aki ugyan szégyenlős és félénk de mégis nagyon vonzó fiatalember. Mindig mosolyog bármikor, bárkire, de a mosolya mögött bizony hatalmas gondokkal küzd amit csak is egyetlen szereplővel fog majd megosztani, akit szinte bátyjaként tekint pedig semmilyen rokoni kapcsolat nincs közöttük. Mit gondolsz el tudnád játszani ezt a szerepet? - kérdezte vidáman a bácsika.

Baro teljesen sokkolva ült a széken és csak sűrűn pislogva próbálta feldolgozni hogy ő most ténylegesen is egy ajánlatot kapott egy szerepre. A kezdeti döbbenetből a meghallgatók halk kuncogása és vidáman csillogó szemük rántotta vissza a fiút a valóságba, aki szégyenlősen megköszörülte torkát és hevesen bólogatni kezdet.

- Remek akkor kifelé menet az ajtó melletti állványról vegyél le egy forgatókönyvet és egy hét múlva találkozunk az olvasópróbán.

- Nagyon szépen köszönöm! További szép napot! - makogta sűrű hajlongások közepette majd kissé bizonytalan lábakon de kijutott az épületből, vett pár mély lélegzetet és ezer wattos vigyorral arcán előkapta újra mobilját és felhívta hyungját hogy közölje a jóhírt a csapattal.


Telt múlt az idő, az olvasó próbák után elkezdtek forgatni a színészekkel szebbnél szebb helyeken. Baro lelkesen készült a karakterével, minden nap gyakorolt még a szabadidejében is, mert sokszor nem volt megelégedve magával annak ellenére sem hogy eddig csak dicsérték az alakítását és semmi kivetnivalót nem találtak benne. Egyik nap is épp egy fontosabb résznél akadt el már vagy huszadjára mikor feladva a dolgot levágta a szövegkönyvet az ágyára és fújtatva megborzolta amúgy is rakoncátlan fürtjeit. Sandeul pont ezt a pillanatot válaszotta arra hogy bemenjen valamiért a hálóba, de mikor meglátta a kócos oroszlánt a szoba közepén puffogni, el is felejtette miért is indult el. Halvány görbület játszott szája szegletében de nem akarta hangosan kinevetni barátját amiért a tökéletesett akarja tökéletesíteni, inkább megértő kifejezést varázsolt ábrázatára és megkocogtatta a másik vállát.

- Na mi a harci felállás? Valami nem akar összejönni? - kérdezte halvány vigyorral.

- Ne is kérdezd, ez a rész valahogy nem akar úgy alakulni ahogy én szeretném. - panaszolta újra mérgesen fújva ki a levegőt.

- Na ne bosszankodj mond mit csináljak és együtt megcsináljuk okés? Csak nem fog már ki rajtad egy francos jelenet.

- Kösz hyung! - nézett rá hálás mosollyal - Annyit kell csak tenned hogy gyere, ülj le ide velem szemben és mond ezt a pár mondatot ami nincs kiemelve zölddel, az a partnerem szövege. Én meg válaszolok a párbeszédre rendben, menni fog?

- Most csak hülyéskedsz velem ugye, már miért ne menne? Na add ide azt a szöveget! - vette ki a kezéből a füzetecskét majd kényelmesen leült az ágyra és szembe fordult Baroval, majd elkezdte a párbeszéd rá eső részével.

"- Nem kell mindent megköszönnöd, hiszen egy család vagyunk nem? - mondta Sandeul az első sorát.

- Tudom hyung de akkor is nagyon hálás vagyok amiért mindig meghallgatsz. Olyan vagy nekem mintha csak az anyám lennél. - mondta mosolyogva Baro eddig megelégedve az alakításával, mindig ez után jön a nehéz rész amit nem tud rendesen megcsinálni.

- Ugyan már, én is mindig számíthattam rád amikor csak kellett, természetes hogy segítek ha tudok. - hajolt közelebb a másikhoz mélyen a szemébe nézve, miközbe jobb combjára csúsztatta bal kezét.

- Köszönöm hyung én.... - jött zavarba a másik nézésétől Baro és kicsit elfordította fejét de aztán vissza is fordult mert ennél a résznél hosszan kell egymás szemébe nézve ülniük éreztetve a nézővel a köztük levő mély kapcsolatot."


Szinte elmerült Sandeul barátságos szemeiben ahogy megértően bámult rá ugyan olyan jól alakítva a karaktert mint ahogy azt a valódi színésznek kell majd. Sandeul rá sem nézve a forgatókönyvre közeledett egyre jobban a másik arcához ugyanúgy fogva tartva annak tekintetét. Baro teljesen zavarba jött és ez arcán is hamar látható volt, mert kis piros foltocskák jelentek meg orcáján, szemei jobban kitágultak de egyszerűen képtelen volt elkapni őket Sandeul-ről. Az idősebb testével is olyan közel csúszott a másikhoz hogy combjuk összeért így érezhették mindketten a másikból áramló melegséget. Baro már éppen azon volt hogy feláll de agyban hiába tervezte el a mozdulatot, az a valóságban nem akart sikerülni és csak ült ott tovább miközben hyungja már szinte ajkaihoz ért sajátjaival. Baro szívverése hirtelen felgyorsult és erősebben kapkodta a levegőt orrán, száját nem merte kinyitni így is érezte a másik leheletét párnáin lecsapódni amitől csak fokozódott gyermeki zavara ami miatt legszívesebben a föld alá ásta volna el magát, de jobb ötlet híján csak lehunyta szemeit és várta mit tervelt ki barátja. Sandeul persze alig várta már ezt a pillanatot és amikor bekövetkezett hangos nevetésbe tört ki elhajolva a másiktól. Baro-nak kipattantak szemei és értetlenül nézte a másik jókedvét.

- Úgy tudtam itt nincs csók jelenet akkor meg minek hunytad be a szemedet? - kérdezte még mindig kuncogva Sandeul mire a másik csak jól tarkón vágta és tüntetően elfordult a fal felé. - Hé, ezt most miért kaptam? Tényleg nincs ilyen a szövegben - mondta meggyőzően mutogatva ujjaival a sorokra de a másik egyáltalán nem méltatta figyelmével így elhallgatott és csak nézte a másik mérges és zavart arcát oldalról. Pár percig így ült még ott mellette majd Baro hátához csúszott és átkarolta annak mellkasát hátulról majd nyakhajlatába fektetve fejét így szólt. - De ha szeretnéd szólhatok a forgatókönyv írójának hogy tegyék be a kedvedért - duruzsolta olyan mély hangon hogy a fiatalabbnak még a hátán is borzongás szalad végig nem csak a karjain majd visszafordította fejét a másikkal szembe. Sandeul erre a mozdulatra várva egy lágy puszit nyomot a másik ajkaira majd elengedve őt távozott a szobából hagyva a másikat tovább gyakorolni. Baro teljesen összezavarodva ült az ágyon és próbálta feldolgozni a történteket, majd felpattanva kiszaladt a konyhába a csapat leaderéhez hogy elpanaszolja Sandeul szexuálisan zaklatta őt és büntesse meg azt az idiótát amiért ellopta az első csókját.
VÉGE!!! >.<